hó

1. voice (of a human or animal)

• IPA^(key): [ˈhoː]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -hoː

From Proto-Uralic *kume. Cognates include Tundra Nenets хавˮ (xaw, “fragile snow”), Omok ку (ku, “snow”).

hó (usually uncountable, plural havak)

1. snow

From Proto-Uralic *kuŋe. Cognates include Hungarian hold (“moon”), Finnish and Estonian kuu.

hó

2. (archaic or formal) Synonym of hónap (“month”).

An onomatopoeia.^[1]

hó

1. whoa (when commanding a horse to stop)
2. whoa (an expression of surprise)

• (snow): hó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (month): hó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (expression of surprise, joy, or horror): hó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (an exclamation to get attention or to command a horse to stop): hó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

hó

1. h-prothesized form of ó

hó

1. fourth-person singular and duoplural pronoun he, she, they, someone

hó

1. Alternative spelling of ó

hó

1. Alternative spelling of ó